A GYÓGYÍTÓ FÉNY
A NAP ÉS AZ EMBERISÉG

A Nap a Naprendszer központi csillaga. Körülötte kering a Föld, valamint a Naprendszerhez tartozó bolygók, kisbolygók, üstökösök. A Nap tömegének 70%-a hidrogén, amely magfúzió során héliummá alakul. A folyamat során felszabaduló energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élôlény számára: fénye a növények fotoszintézisét, hôje pedig az elviselhetô hômérsékletet biztosítja. Levegôn és vízen kívül az élet fennmaradásához a fény is szükséges.

A Napból áradó óriási energia elsôsorban, látható, ibolyántúli és infravörös sugárzás formájában jelentkezik, de kisebb mennyiségben gamma- és röntgensugarakat, valamint rádióhullámokat is tartalmaz. A Nap számtalan kultúrkörben áll a teremtés és az élet mitológiájának középpontjában. A Nap jelképezi a tudás, a teremtés, a bölcsesség és az élet forrását
(a maja és inka kultúrában, az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában, valamint a görög, perzsa és kínai mitológiában egyaránt).

A FÉNYTERÁPIA TÖRTÉNETE

A Nap fényét több ezer éve használja az emberi civilizáció különbözô betegségek gyógyítására. 

Az ókori Egyiptomban és Görögországban fényterápiás kezelést, napfénykezelést (helioterápia) nyújtottak a betegek számára, ahol egyes városok (Heliopolis) szentélyeinek falába színes prizmákat építettek és kristályokon megtört fény segítségével
gyógyították a betegeket. A módszer leírása a görög Hérodotosztól származik.

Az idôszámításunk elôtti V. században a görög tudós, Hippokratész, akit az orvostudomány atyjának nevezünk, különféle betegségek gyógyításával kapcsolatban is beszámolt a napfény jótékony hatásáról.

Bár a napfényterápiának akkor még nem volt részletesen átfogó orvostudományi magyarázata, gyógyító hatása egyértelmû volt. A görög, római késôbb pedig az arab orvosok fokozatosan bevezették használatát az általános orvosi gyakorlatba.

A korai kereszténység idôszakában ezeket a gyógymódokat istentelen, pogány kuruzslásnak tartották, ezért betiltották alkalmazásukat, így azok feledésbe merültek és csak évszázadokkal késôbb, az arab orvostudomány közvetítésén keresztül váltak újra elfogadottá Európában.

A tudományos lépést Sir Isaak Newton fizikus polihisztor (1643–1727) tette meg, amikor kiadta Optika címû mûvét, amelyben leírja a fénytöréssel kapcsolatos vizsgálatait. Newton jött rá elôször arra, hogy a tükörprizma a látható fehér fényt a színspektrum különbözô színeire tudja bontani (szivárványeffektus), egy másik prizma
pedig újra össze tudja állítani fehér fénnyé.

Frederick William Herschel (1738-1822) német-angol csillagász 1800-ban az infravörös
sugárzást, Johann Wilhelm Ritter (1776–1810) német asztrofizikus pedig 1801-ben az ibolyántúli sugárzást fedezte fel a Nap színképének vizsgálata során. James Clerk axwell (1831–1879) skót matematikus-fizikus matematikai képletekkel értelmezte a korábbi tudósok elektromosságra és mágnesességre vonatkozó elméleteit és ô írta le elôször a fényt és annak mennyiségét elektromágneses hullámként.

1851-ben az osztrák Jakob Lorber (1800–1864) A napfény gyógyító ereje címû könyvében ismételten a figyelem középpontjába állítja a napfényterápiát, és kezelési módszerét konkrét kísérletekkel és gyakorlati útmutatóval szemlélteti.

A modern fényterápia igazi úttörôje a dán Niels Ryberg Finsen (1860–1904), a „fotobiológia atyja” aki több mint száz évvel ezelôtt alkotta meg az elsô olyan készüléket, amely mesterséges napfényt hozott létre és amivel kimagasló eredményeket ért el a bôrtuberkulózis egy típusában (lupus vulgaris) szenvedô betegek
kezelésében. A mesterségesen elôállított napfény nyilvánvaló elônyökkel rendelkezik: például az intenzitás értéke és a kibocsátott fény spektruma állandó, ugyanakkor szabályozható. Finsent a fényterápia területén elért eredményeiért 1903-ban
orvostudományi Nobel-díjjal jutalmazták.

A XX. század elsô évtizedeiben az orvosok már magától értetôdôen rendeltek „napkúrát” vagy napfürdô-kúrát a tuberkolózisban, asztmában, sárgaságban, vírusos tüdôgyulladásban és köszvényben szenvedôk számára. Az USA és Európa számos kórházában nyílt fényterápiás (helioterápiás) részleg, amely már szív- és érrendszeri, valamint degeneratív rendellenességeket is kezelt.

Az 1970-es évek végén Dr. Fenyô Márta biofizikus és lézerspecialista kutatócsoportja  fejleszti ki a napjainkban használt Bioptron Fényterápiás Rendszer orvostechnikai készülék elôdjét. Miután Magyarországon nem talál kellô érdeklôdésre a találmány, egy svájci céghez kerül ahol továbbfejlesztik és elkezdik sorozatgyártását. A termékre Brüsszelben, a Fiatal Feltalálók Konferenciáján figyelt fel Philip Zepter a Zepter International vállalat elnöke és tulajdonosa, aki a Bioptron cég 1996-os megvásárlásával a Bioptron fényterápiás készüléket a Zepter cég egészségügyi termékkínálatába illeszti. 

 .......>>>>>

Bővebben: Fénnyel az egészségért