Fogalmak a gyógyhatás folyamat-ábrájához

A sejt felépítése

Dipól-dipól kölcsönhatás

Két rendszer, mint például atomok, vagy molekulák kölcsönhatása, a dipólusmomentumaikkal. A dipól-dipól kölcsönhatás energiája függ a dipólusok erősségétől, irányától és a köztük lévő távolságtól. A vízmolekulának permanens dipólusmomentuma van, amely dipól-dipól kölcsönhatást eredményez, amikor két vízmolekula közel van egymáshoz.

Az elszigetelt atomoknak nincs dipólusmomentumuk, de dipólusmomentum indukálódhat egy másik atom közelsége miatt, ami így indukált dipólus-dipólus kölcsönhatáshoz vezet. A dipólus-dipólus kölcsönhatás okozza a van der Waals erőket, és a folyadékok felületi feszültségét.

Dipólus

Elkülönített, ellentétes elektromos töltéspár. A dipólusmomentum/dipólusnyomaték (jele μ) a pozitív töltés és a töltések közti távolság szorzata. A dipólusmomentumot gyakran fejezik ki debye-ban; az SI egysége coulomb méter. Egy kétatomos molekulában, pl. a HCl-ben a dipólusmomentum a kötés poláris jellegének a mértéke (lásd poláris molekula); azaz az átlagos elektrontöltés eltolódása valamelyik atom felé.

Egy többatomos molekulában a dipólusmomentum az egyes kötések dipólusmomentumainak vektoriális összege. Szimmetrikus molekulában, például a tetreklórmetánban (CCl4), nincs eredendő dipólusmomentum, noha az egyes C-Cl kötések polárisak.

Diffúzió

1. Különböző anyagok keveredésének a folyamata; alkotó molekuláik, atomjaik, ionjaik véletlenszerű mozgásának eredményeként. Gázokban minden alkotóelem tökéletesen elegyedik egymással, és a keverék végül egyenletessé válik, bár a gravitáció kissé hatással van rá (lásd a Graham-törvényt is). Az oldott anyag diffúziója egy oldószerben egyforma koncentrációjú oldat képződésére lassabb, de különben nagyon hasonló a gázok diffúziójához. Szilárd anyagokban, normál hőmérsékleten a diffúzió nagyon lassú. Lásd a Fick-törvényt is.

2. Elemi részecskéknek egy anyagon való áthaladása olyan esetben, amikor a szóródás valószínűsége nagy, a befogásé kicsi.

Receptor

A receptorok ektodermális eredetű, módosult idegsejtek, a reflexív első tagjai.  Lehetnek egyesével (külön a bőrben), de lehetnek csoportosan is (érző hám), és ha támasztósejtekkel is körül vannak véve, érzékszerveket alkotnak (például szem).  A receptorok felfogják a külső és belső ingereket.  Ezek az ingerek (hő, fény, mechanikai) valamilyen energiát tartalmaznak, melyet a receptor bioelektromos jelenséggé alakít át.

Sejtmembrán

A sejtmembrán (más néven sejthártya, plazmamembrán vagy plazmalemma) az élő sejtek mindegyikében megtalálható félig áteresztő, lipid kettősréteg.[1] A sejtmembrán nagy számú, biológiai szempontból fontos molekulát, elsősorban lipideket és fehérjéket tartalmaz, melyek a sejtben lezajló számos folyamatban részt vesznek.

Bradykinin,

Egy a vérben lelhető vegyi anyag, amely akkor termelődik a vérben amikor a szövetek megsérülnek. Szerepet játszik a gyulladásban. Nagyon erős értágító.

Endorfin (itt)

Az endorfin az endogén opioid peptidek gyűjtőneve, amelyek neurotranszmitterekként működnek.[1] Ezek a fehérjék a gerincesek agyalapi mirigyében és a hipotalamuszában termelődnek fizikai hatásokra,[2] izgalmi állapot esetén, fájdalomérzületkor. Amikor egy ingerület eléri a gerincvelőt, endorfinok szabadulnak fel, melyek megakadályozzák az idegsejteket abban, hogy további fájdalomingert továbbítsanak.

 

 

 

---